Az idei szórakoztatóelektronikai kiállításon az az igazán izgalmas, hogy egy csomó frissen indult vállalkozás hozta el a saját kis drónját és bár a járgányok általános népszerűségi trendjét illetően mindenki nagyon pozitívan nyilatkozik, mégse tudjuk megjósolni, melyik modell hoz majd valódi áttörést és melyik kerül a süllyesztőbe néhány éven belül.
Itt van például a ZANO, amelynek sorozatgyártására a jótékony támogatók nem sajnáltak összedobni – kapaszkodjunk meg – 2.5 millió fontot. Jó, hogy lehet rajta időzítőt kapcsolni, mielőtt a fénykép elkészítéséhez elfoglalja a megadott pozíciót, meg hogy egy digitális kijelzőn még vissza is számol nekünk; de kenjetek meg vajjal és nevezzetek szendvicsnek, akkor se fogom megérteni, mitől lett ilyen bődületesen népszerű ez a kvadkopter, amelyhez hasonlóból már vagy egy tucatot láttunk.
A Ghost nevű, négy fordított rotoros kopter egy másik közösségi kalapozó portálon már csaknem 800 ezer dollárt szedett össze, a készítők pedig nem voltak fukarok meghálálni a hirtelen jött vagyonosodást, a CES-en minden nap kisorsolnak valakit, aki hazavihet egy ízléses rózsaszínre festett darabot. Egy piackutató fogalmazott nemrég úgy, hogy 10-ből 10 drónvásárló első kérdése az, kompatibilis-e a kütyü a GoPro kamerákkal. Nos, a Ghost speciel az, februártól lesz rendelhető, már csak az a kérdés, sikerül-e az árát a DJI Phantom és Thunder Tiger alá tornászni.
Hasonló közösségi finanszírozással indult el tavaly az Airdog és a Hexo+ karrierje, most mindkét cég megjelent a CES-en, az ő esetükben is nagy kérdés, hogy meddig lesznek versenyképesek. A felhasználó automatikus követése már nem számít újdonságnak, szinte minden drónba beépítették azóta ezt a funkciót, úgyhogy előbb-utóbb az árverseny fogja eldönteni, ki maradhat sikeres a piacon.
Végezetül jöjjön egy kanadai vendég, a Pleiades, akik egyébként már másfél évvel ezelőtt bemutatták Spiri nevezetű kvadkopterüket és amely a hagyományos „repülünk és filmezünk” témán túl végre mutat némi úttörést a lehetséges funkciók területén. A drón szabadon programozható, felismeri és követi a színeket, valamint hangutasításokra is reagál. Hogy mindez mire lesz jó a hétköznapi életben? Hát izé...mondjuk, hogy a drón majd magától felismeri a zebrát, a gyengénlátókat segítő hangjelzés alapján biztonságosan átkel rajta, aztán felröppen az ablakunkhoz és bedobja a reggeli újságot.
Komolyra fordítva a szót, az az egy biztosnak tűnik, hogy a felhasználók már nem elégednek meg a kamerával hátukon önállóan repkedő drónokkal, olyan intelligens eszközöket szeretnének, amelyek az útjukba kerülő akadályokkal is autonóm megbírkóznak. A jövő sikere tehát azon múlhat, mely gyártó modellje tud majd ilyen szempontból meggyőző magabiztosságot mutatni.