A kaliforniai Arcturus bemutatta JUMP nevű kiegészítőjét, melynek segítségével egy merevszárnyú repülő is képes a helyből fel- és leszállásra. Maga a találmány nem túl bonyolult, a mérnökök az Arcturus T-20-as modell oldalszárnyaira merőlegesen kompozit szénszálas keresztrudakat rögzítettek, melyek mindkét végén egy-egy rotor kapott helyet. Az igazi kihívást a gép egyensúlyának és aerodinamikájának megőrzése illetve a segédrotorok és a repülő saját propellerének összehangolása jelentette.
Ahogy az a videón látható, a JUMP működésekor a T20 először a segéd-rotorokkal éri el a kívánt magasságot, ekkor lép működésbe saját légcsavara és veszi át fokozatosan az irányítást. A zökkenőmentes váltásról a Cloud Cap Technology Piccolo robotpilótára épülő irányítórendszer önállóan gondoskodik, ennek fejlesztését a Latitude Engineering végezte. A JUMP rotorjai landoláskor természetesen ugyanígy képesek átvenni az fő légcsavar szerepét és szépen a földre ereszteni a gépet.
A JUMP azért nagyszerű találmány, mert a pilóta nélküli légijárművek alkalmazásával kapcsolatos egyik örök dilemmára ad megoldást. A felhasználóknak nem kell dönteniük a mulltirotorok által kínált rugalmas fel- és leszállás lehetősége és a merevszárnyú repülők biztosította nagyobb hatótávolság között. Az Arcturus T-20 eredetileg csak katapult segítségével volt indítható, a JUMP „mankóinak” köszönhetően ez a művelet jelentősen leegyszerűsödött, a rudak felszerelése mindössze 15 percet vesz igénybe.
A 2003-ban alapított Arcturus UAV jelenleg három pilóta nélküli rendszert kínál, a T15 és T16-os modellek mellett a 2009-ben piacra dobott T20-as igencsak nagy ismertségre tett szert a tengerentúlon. Ez volt ugyanis a repüléstörténelem első UAV-ja, amely ADS-B rendszerrel a fedélzetén szállt fel. A három méter hosszú, öt méteres fesztávolságú gép 16 órás üzemidővel és 170 km/órás maximális sebességgel büszkélkedhet.
Alapfelszereltsége a gép törzsébe behúzható, gimbal-ra rögzített és digitális stabilizátorral megtámogatott TASE400 elektro-optikai és infrakamera. Egyetlen hátrányaként említhető az óránként 1 litert fogyasztó, négy ütemű motorja. A T20-hoz hasonló, pilóta nélküli merevszárnyúak többsége már ennél jóval kifinomultabb és gazdaságosabb meghajtási rendszerrel –akkumlátorok, napelem – üzemel.